A múlt heti pásztói filmnapok – amely keretében ismét vagy először láttam jó néhány alkotását – még inkább szeretném országgá-világgá kiáltani, de legalább egy kedvelt tévéműsor, egy könnyűzenei koncert, vagy egy sportesemény, egy fesztivál, egy búcsú nagy számú közönségének elmondani: volt nekünk egy zseniális filmrendezőnk, akit nem ismer, nem értékel eléggé a közvélemény. Igaz, hogy 1991-ben Kossuth-díjat kapott igaz, hogy számos nemzetközi elismerésben részesült, igaz, hogy Olaszországban, Indiában nagy szakmai tekintélynek örvend, de itthon egy átlagember még ha értelmiségi is, nem igen tudja, hogy ki volt Gaál lstván, mit alkotott, milyen szellemi örökséget hagyott hátra.
Az nem lehet vigasz – sőt még nagyobb bajt mutat – hogy másokat is felejtenek a hatvanas-hetvenes évek jeles rendezői, operatőrei közül, annak ellenére, hogy ők újították meg és emelték európai élvonalba a magyar filmművészetet. Nem véletlen ez, hiszen mint Sára Sándor – aki egyik meghatározó tagja volt ennek a nemzedéknek- Pásztón is elmondta, napjainkban a Színház- és Filmtudományi Egyetemen úgy végeznek leendő filmesek, hogy nem tanulnak magyar filmtörténetet Ezzel szemben a közelmúltban Lengyelországban a magyar film aranykorát bemutató program keretében mintegy harminc filmet vetítettek feltűnően nagy érdeklődés előtt. Nem olyan korszakban élünk tehát, amely értékei szerint venné számba és tartaná nyilván a két éve elhunyt Gaál István munkásságát (Bezzeg egyik-másik úgymond celeb sütkérezik a népszerűségben) Ezért is fontos tehát, amit a pásztóiak tesznek az életműve meg- és elismertetése érdekében Tavaly a születésnapján emlékszobát alakítottak ki, az idén pedig filmnapokat rendeztek tiszteletére. Pásztó persze kitüntetett helyzetben van, hiszen a Salgótarjánban született Gaál István gyermek- és ifjúkorának meghatározó éveit töltötte itt, s a későbbi évtizedek során is ezernyi szállal kötődött az általa „varázsvölgy”-nek nevezett Mátra és Cserhát közti városhoz. Azzal azonban, hogy a „felnevelő dajka” tudatosan, szisztematikusan őrzi emlékét, nemcsak lokál patrióta-érzelmeket ápol, de a nemzeti kultúra egésze szempontjából is figyelemre méltó küldetést teljesít. Remélhető, hogy a pásztói kezdeményezésnek – a „Holt vidék”, a „Peer Gynt”, a „Keralai mozaik” és más tévé-, dokumentum- és kisfilmek újravetítésének, a nívós beszélgetéseknek – a város és a megye határain túlra is lesz olyan kisugárzása, visszhangja, utóélete, amely hozzájárul valamelyest ahhoz, hogy, szélesebb körben is kiderüljön: volt nekünk magyaroknak egy zseniális rendezőnk, sőt – ami művészeti hagyatékát, szellemi örökségét illeti – van is. Sőt ő nemcsak filmművésznek volt remek, kiváló szemű fotósnak is bizonyult -ezért is tudott úgy rendezni- sőt míves szépirodalmi alkotások is fűződtek a nevéhez. És nem utolsósorban – mint azt a Pásztón elhangzottak újólag megerősítették – Gaál István enciklopédikus műveltsége, intellektualizmusa, következetes erkölcsi tartása, embersége is párját ritkította.
2009. szeptember 01.
Csongrády Béla